(Tóth Mirtill beszámolója 2015. október 16-án)

Lassan két hónapja, hogy megérkeztem Mexikóba, ami egyben azt is jelenti, hogy cserediákságom nemsokára véget ér. Fantasztikus érzés, hogy a világ másik felén is van egy család, amelyik nagy szeretettel vesz körül és a saját gyermekeként kezel. Én egy szerető családot kaptam, már a megismerkedésünk előtt is szeretettel gondoltam rájuk. Nagyon fognak hiányozni, mivel most már ők is az életem részei. Soha nem fogom elfelejteni őket.
Ebben a közel két hónapban unatkozásra nem volt idő. Minden napra volt valami programunk. Jártam Cholulában, ami Puebla részét képezi. A város e részén található egy ma is működő vulkán, a Popocatepetl, becenevén Popo. Ez a világ legkisebb vulkánja. Ezenkívül az odalátogató turista megcsodálhatja a város 365 templomát, amelyből az év mindennapjára jut egy, bár szökőévkor nem tudom, hogy mit csinálnak. Még találhatunk ősi piramisokat és azok maradványait is. Gyönyörűek. Több napot is el lehetne itt tölteni. Atlixco, híres növény- és virágexportőr. A város főutcája tele van virágárusokkal; a legkisebb virágoktól egészen a hatalmas pálmafákig mindent lehet kapni.

Jártam Cacaxtlában, szintén piramis túrán, a település egy másik államban, Tlaxcalában található. Lehetőségem volt a piramisok „belsejét" is megtekinteni. A piramisok körül pedig kaktuszültetvényt láttam, amelyből a híres mexikói szeszes italt, a tequilát készítik. Cuetzala városa nagyon ismert a turisták körében, mivel három látnivaló van egy helyen: vízesés, piramisok és cseppkőbarlangok. Ezen a helyen egy egész hosszú hétvégét töltöttünk el. Felejthetetlen volt. Engem a város hangulata pedig teljesen magával ragadott. Nagyon érdekes, hogy ebben a városban a nők leginkább népviseletben járnak, és az emberek többsége indián nyelveket használ a spanyol helyett. Tiszta időutazás. A város határa vízesésekkel tarkított. Cuetzala környéke fantasztikus természeti adottságokkal rendelkezik. Európai szemmel nagyon egzotikus a környezet, csodálatos esőerdős hangulatban sétálhat az ember. Számomra is felejthetetlen élményt nyújtott. Az erdő legmagasabb pontjáról egy drótkötélpályán ereszkedtem le a vízeséshez. A cuetzalai piramisoknál pedig az embert elfogja egy misztikus érzés. Végül cserediákságom egyik legjobb kirándulása: Cancún volt. A Karib-tenger gyöngyszeme, minden európai álma. Ez alól természetesen én sem voltam kivétel. Így amikor megtudtam, hogy családi nyaralásként egy egész hetet fogunk ott tölteni, nagyon izgatott lettem. Csodálatos hetünk volt. Ellátogattunk a Yucatán állambeli Chichén Itzába, ahol a világ hét csodáinak egyikét lehet látni. A hely csak úgy hemzsegett a turistáktól és az árusoktól. Chichén Itzá csodaszép, a várost a maják alapították 435 és 455 között. Nem véletlenül van a világ hét modern csodái között. A monumentális épületegyüttes között pedig fellelhető egy hatalmas piramis is. Számomra hihetetlen, hogy a maják több szász évvel ezelőtt mérnöki pontossággal egy egész épületegyüttest tudtak készíteni. Ezután egy Ik Kil nevű cenotéhoz, vagyis egy mélyvíznyelőhöz mentünk, aminek alján egy 50 méter mélységű tó helyezkedik el. Ik Kil nagyon népszerű a turisták körében. Természetesen mi is megmártóztunk a vízben: nagyon hideg volt (persze mentőmellényt is adtak). Később a Playa del Carmen felé utaztunk, ami a Karib-tenger egyik leghíresebb turista célpontja. Itt a tenger gyönyörű karibi zöld, a homok pedig fehér. Egyszerűen gyönyörű. A várost volt szerencsénk sötétben is látni. Playa del Carmenen az élet éjszaka kezdődik csak igazán. Az utcán rengeteg a turista, az árus, a különböző zenész és táncos. Nagyon jó volt a hangulat, igazi mexikói.
Volt szerencsém a mexikói hétköznapokat is megismerni. Egy Adler Schule nevű német magániskolába járok, mivel Mexikóban az állami iskolákban az oktatás nem valami jó, ezért minden szülő arra törekszik, hogy a lehető legjobb iskolába járassa a gyerekét. Itt egyenruhát kell hordanunk. Kétféle egyenruhánk van: egy a hétköznapokra és egy a sportos napokra. Az iskola 7:30-kor kezdődik és mindennap az első óra német. Az órák között nincsenek szünetek. Mindennap 8 óránk van és a 4. óra után van egy 45 perces ebédszünet (bár egy 10:30-kor kezdődő szünet nem éppen ebédszünet). Az itteni iskolákban nagyon sok spanyol tantárgy van, amiknek nincsen magyar megfelelője. Ilyen például az exp. corp., ahol társas táncot tanulunk. Vagy ami még érdekes, hogy van jóga-, drámaóra és matek helyett csak algebrát tanulunk. Néhány órát csak angolul tartanak, mint például a kémiát. Az iskola egy kicsit fárasztó, főleg, ha egy nap dupla algebra vagy kémia van. Összesen 80 tanuló jár az iskolába és egy osztályban 14 gyerek van. Ami számomra furcsa, hogy itt a diákokat 1-10-ig osztályozzák. A teljesen értékelhetetlen munkára pedig 0 kapnak. De a jegyek nem merülnek ki ennyiben, a diák kaphat 8.9 is a dolgozatára. Én is begyűjtöttem egy-két tízest. Nagyon szeretem ezt az iskolát. A tanárok nagyon aranyosak, az osztálytársak pedig viccesek és kedvesek.
Nagyon örültem annak, hogy találkozhattam más cserediákokkal is. Viszont az volt a rossz, hogy én vagyok az egyetlen rövid utas. A legtöbben Brazíliából jöttek, de érkeztek az Egyesült Államokból, Kanadából, Belgiumból, Franciaországból, Németországból, Finnországból, Olaszországból, Szlovákiából, Törökországból, Japánból és Tajvanból is. Nagyon jól összebarátkoztam velük és kitűzőket is cseréltünk.
Összességében azt tudom mondani, hogy aki csak teheti, jelentkezzen cserediáknak, mert egy életre szóló élmény. Gondoljunk csak bele: eltölteni kér hónapot vagy akár egy évet egy másik országban. Ezt máshol vagy felnőttkorban nem lehet megtenni. Egy ilyen program vállalásával önállóbbak és magabiztosabbak lesztek. Talán nem mostanában, de a jövőben ez mindenképp meg fog mutatkozni. Mexikót ajánlom azoknak, akik szeretik a vidámságot, az őrült dolgokat és a történelmi helyeket. Mexikó az egyik legjobb hely a cserediákságra. Számomra mindenképpen felejthetetlen.