A magas színvonalon megszervezett Kupának tíz résztvevője volt. A négy halasi középiskolás csapaton kívül Kiskőrösről, Sepsiszentgyörgyről, Magyarkanizsáról, Orosházáról, Sárospatakról és Gyöngyösről voltak sportolók.

A bibós csapat két külföldi, illetve az Orosháza és Sárospatak csapataival került egy csoportba.

Nem lehettünk nagy várakozással az eredményességet illetően, hiszen a főleg 17-20 éves korosztályból álló mezőnyben egy végzős, három tizenegyedikes, két tizedikes és négy kilencedikese korú diákkal a tapasztalatlan csapatok közé tartoztunk.

Az első mérkőzésen a tavalyi győztessel 3:3-as döntetlent értünk el ígéretes játékkal. Még aznap találkoztunk az évek óta folyamatosan döntőt játszó magyarkanizsaiakkal. Ez a meccs számunkra szerencsétlenül kezdődött: két gyors szabadrúgásgóllal vezetést szerzett az ellenfél. Utána támadó szellemben szerveztem át a csapatot, de gólt nem tudtunk elérni, hátul viszont meggyengültünk. A végeredmény 0:5, a mi szempontunkból. A hozzáállással nem volt gond; taktikailag, erőnlétileg, de technikában is fölénk nőtt a vajdasági ellenfelünk.

Szombaton a Sepsiszentgyörgy csapatával játszottunk először. Jó játékkal vezetést szereztünk,de a kidolgozott lehetőségeinkből a rossz helyzetkihasználás miatt nem tudtunk több gólt elérni, míg az ellenfél egy szerencsétlen öngóllal egyenlített. Itt a jó játék ellenére pontokat veszítettünk.

Az utolsó csapatmérkőzésen az volt a tét, meg tudjuk-e szerezni a harmadik helyet Kanizsa és Orosháza mögött. A döntetlen elég volt. A Sárospatak erősen kezdett és vezetést szerzett, de mi tudtunk egyenlíteni, és így eljutottunk a keresztbejátszásig.

A másik csoport második helyezettjével játszottunk az elődöntőbe jutásért. Ez a csapat a Szilády volt. Nekünk láthatólag plusz motivációt jelentett a régi riválissal való küzdelem. Az egész torna talán leghangulatosabb meccsén jól védekezve, kitűnő csapatmunkával 1:0-ra nyerve beversenyeztük magunkat az elődöntőbe.

A vasárnap reggeli elődöntőt fáradtan, de nem kedvetlenül vártuk a Kanizsa ellen. Tudtuk, hogy szoros meccset vívhatunk ezúttal. A mérkőzést végül a Kanizsa nyerte 2:1-re, de mindent megtettünk az esetleges győzelemért.

A bronzmeccs már nem tűnt az egyenlő felek küzdelmének. Húzóembereink a korábbi mérkőzéseken sokat vállalva kimerültek. Ezúttal kijött a két csapat között meglévő tapasztalati, erőnléti különbség. A vége 6:1. A szerzett gól jelezte, hogy a fiúk (most már a fiatalabbak játszottak többnyire), nem adták föl a küzdelmet az utolsó, reménytelennek tűnő találkozón sem.

Összességében: a negyedik helyet megszerezve, biztató volt a mutatott játék, a csapatszellem, a kitartás, amivel hátrányainkat ki tudtuk és talán a jövőben is ki tudjuk egyensúlyozni.

Szeretnék köszönetet mondani a szakmai támogatásért Kárász Zsolt edzőnek, az anyagi támogatásér Vincze István szülőnek és az erkölcsi támogatásért az iskola vezetésének.

A tornán részt vevő játékosok közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Tóth Tamás csapatkapitány, aki irányítóként és a védekezésben vállalt szerepéért, Vincze Ádám, aki fegyelmezett, mégis kreatív játékáért, lelkes hozzáállásáért és góljaiért érdemel elismerést. Szabó Viktor megbízható játékával, Eiler Máté ügyes megoldásaival tűnt ki. Kű Bence kapusként két hét alatt nőtt fel a feladathoz, és jó kapusteljesítménnyel járult hozzá az eredményhez. A többiek is éltek a kevesebb lehetőséggel, és részeseivé váltak a csapatmunkának.

Kollarics Gábor felkészítő